Kezdetben minden új volt, könnyű volt az üzemeltetés, hiszen az új dolgok működtek, nem kellett javítással csakis az üzemeltetéssel, a telítettséggel foglalkozni.

Bár akkor is voltak nehézségek, hiszen munkaerőt találni a Mátrába sosem egyszerű.

Nehéz a feljutás, nehéz a hazajutás, a dolgozók többsége több napi munka után ment haza, és a számukra kialakított dolgozói szobában tudott csak pihenni, aludni.

Kevesen tudták csak ezt az áldozatot vállalni, hiszen sokukat otthon gyermekek, férjek, feleségek várták, kevesüknek volt mobiltelefonjuk, ami a napi kapcsolattartást megkönnyítette volna.

De volt egy mag, akik mégis feladta ezt a kényelmet és a szállodában dolgozott. Voltak helyiek, annak ellenére, hogy ebben a pici faluban kevés aktív munkavállaló él, és voltak akik vállalták az ingázást, mert szerették a helyet.

Ilyen esetekben egy munkaadónak is áldozatot kell hoznia, hiszen biztosítani kell az ott lakóknak a napi háromszori étkezést, a napi munkába járáshoz szükséges útiköltséget. Sokan bele se gondolnak ezekbe a plussz terhekbe, de abba se, mennyire nehéz ilyen helyekre elszánt, becsületes, dolgozni akaró és tudó munkatársakat találni.

Megjártuk a hadak útját, és mai napig ezt tesszük, mert sokan elfáradnak az ingázásban és inkább máshol keresik a boldogulásukat.

De megpróbáltatások értek, érnek a tekintetben is, hogy azok akik ezt vállalják- tisztelet a kivételnek- nem mindig a legkvalifikáltabbak, legképzettebbek, legjobb munkaerők. De nekünk velük kell dolgozni, velük kell a szállodát sikerre vinni. Példamutatással, jó szóval, kedvességgel törődni velük, hogy velünk maradjanak, velünk együtt dolgozzanak.

Ez az egyik  legnehezebb feladat volt, jelenben is az és talán a jövőben is az lesz.

De a türelem és tolerancia ellenére sem nézhetjük el azt, ha meglopnak, becsapnak, átvágnak vagy netán megaláznak bennünket, mert ezt azért nem érdemli meg úgy vélem, sem munkaadó, sem munkavállaló de egyetlen egy EMBER sem.

A fiatal srác évekig velünk volt, együtt dolgoztunk, nagyon jó kapcsolatot alakított ki munkatársakkal és vendégekkel egyaránt, de az ő életében is eljött az az idő, amikor nagyobb kihívást választott, amikor változtatni akart és bár sajnáltuk, de tiszteletben tartva döntését el kellett engedni őt.

Azt az embert, aki ismert minden zugot, aki a kezdetektől fogva velünk együtt küzdött és aki mindent feladva a szállodában élt, mert ez volt az élete.

És akkor jött a következő kérdés, feladat: Hogyan tovább????