Hosszú és nehéz hétvége volt.

Sífesztivált rendeztek a sípályán, sokan kíváncsiak voltak az új felvonóra, a sí szerelmesei hódolhattak a szenvedélyüknek a ragyogó időben. 

Ilyenkor a Mátra megtelik élettel, emberek töltik meg a hófedte erdőt, a vidéket.

Nálunk is telt ház volt. Szinte harcoltak a szobákért, várólista volt egy-egy lemondás esetére.

Feszített tempóban dolgoztunk. Mindenki húzta az igát.

A recepcióra folyamatosan érkeztek a vendégek, csörgött a telefon, amit sokszor hárman sem tudtunk kezelni. 

Wellness részlegünk is alig tudta kielégíteni a szabad kapacitást, hiszen sokan, külsősök is szerettek volna megpihenni a fárasztó vagy éppen pihenő nap után.

A konyhán serényen dolgoztak a szakácsok, kézilányok, hogy a folyamatosan érkező vendégeket mind reggelinél, ebédnél, vacsoránál kiszolgálják. 

Ilyenkor bizony előfordul, hogy többet kell várni, akár asztalra, akár ételre, mert sajnos a vendégek a háttér munkát nem látják. Bár igaz, nem is kell látniuk.

Csak egy kis empátia olyan jó lenne!!!! 

Olyan jó lenne, ha látnák, ha megértenék, hogy ott is EMBEREK dolgoznak, sokszor törölgetve magukról az izzadságot, hogy a pihenni vágyókat kiszolgálják! Kapkodva, hogy a kiszolgálás mellett rend is és tisztaság is várja őket! Kilométereket megtéve, hogy minden elő legyen készítve, a hűtők fel legyenek töltve, hogy amikor a kedves vendég rendel, csak egy karnyújtásnyira legyen minden!

Olyan jó lenne, ha megértenék, hogy a szobaasszonyok nem azért porszívózzák délután vagy este a folyosókat mert napközben nem csinálnak semmit, hanem azért mert a délelőtti elutazás után rendbe kell tenni az elutazók szobáit, ahonnan sokszor zsáknyi szemeteket, piszkos pelenkákat hordanak le a konténerbe, vagy tucatnyi tányért, poharat hurcolnak le, amiket a vendégek az étteremből vagy a drinkbárból felvisznek. Mennyire emberi lenne, ha vissza is vinnék!

Nem azért nem tudják már délelőtt pótolni a wc papírt ( amiből hihetetlen vagy nem két gurigát is elhasznál két fő egy nap alatt) mert ráérnek, hanem azért mert sokszor az elutazás után a következő vendég akár már délben is mérgesen reklamál a szobafoglalása miatt, amit szeretne mielőbb elfoglalni.

Ilyen napokon egy szállodavezető, nem vezetőként funkcionál. Segít leszedni az asztalt, tölti a svédasztalt a vacsora ideje alatt, válogatja az evőeszközöket a konyhán, ha kell mosogat, segít a drinkbárban kiszolgálni a vendégeket, ha kell kávét főz, sört csapol, koktélt készít, ha kell takarít. Észreveszi, hogy a szobaasszonyainak még egy kávéra sem volt ideje, lehúzza az ágyneműt, felhúzza a tisztát, hogy nekik már csak takarítania kelljen.

Segít EMBERSÉGBŐL, tiszteletből, példamutatásból. 

De legfőképpen azért, hogy a szálloda vendégei elégedettek legyenek, elégedetten távozzanak és visszatérjenek.

Mert a vendéglátás a szó legnemesebb értelmében és a Vendég szíves látásából, vendégszeretetéből áll.

Mindig kedvesen, mosolygósan legyen az kora reggel, késő este, hétköznap, vagy hétvége.