Hosszú, ünnepi hétvége volt. Lázasan készültünk a húsvéti ünnepre, hogy minden kedves vendégünk jól érezze magát és elégedetten távozzon tőlünk.

Az ilyen alkalmak előkészületei precíz tervezést igényelnek, hiszen máshogy jönnek a beszállítók, ünnepi étkeket teszünk az asztalra és több programmal készülünk, hogy mindenki megtalálja a szemének, szájának megfelelőt.

Dolgozóink beosztását is össze kell hangolni, hogy ők is otthon is legyenek, családjaikkal is ünnepeljenek, de a szállodai munka ne sérüljön.

Szépen előkészítettük a játszószobánkat, mivel tudtuk több kisgyermekes család is nálunk tölti az ünnepet. Egyik kollégánk felhozta nyuszijait, hogy a gyermekek megsimogathassák és megetethessék őket. Feldíszítettük a házat, húsvéti dekorációt készítettünk a ház több pontján, hogy a levegőben érződjön az ünnepi hangulat. Érkezéskor apró csokitojásokat helyeztünk el a szobába, figyelmességünk jeléül. Gondosan megterveztük az ünnepi menüt, hiszen a vendégek elvárása ilyenkor még nagyobb felénk. Összeállítottuk jó előre a programot, hogy a szórakozás se maradjon ki, hogy akkor is jól érezze magát nálunk kicsi és nagy is ha rossz idő köszönt ránk.

A megérzés nem maradt el. Hideg borús idő köszöntött ránk esővel, vasárnap még havazott is.

Kedves vendégek érkeztek, sokan visszatérőek, akik széles mosollyal üdvözölték a régi de új kollégáinkat is. Ketten is serénykedtek a recepción, várva az érkezőket, hogy mindenki minél előbb elfoglalja a szobáját.

Mindennap volt valami kis esemény, tojáskeresés, amit sajnos az idő ridegsége miatt a szálloda falain belül rendeztünk meg, volt bűvész bemutató, amit a felnőttek éppúgy élveztek mint a gyerekek. Kézműves foglalkozásunkon mindenki serényen ügyeskedett, hogy kolléganőnk segítő szavait követve elkészüljenek a remekművek. Az esti bárzenész meghitten de hangulatosan szórakoztatta a vendégeket, akik közül páran táncra is perdültek. 

Kellemes, tartalmas, munkával teli hétvége volt.

A konyhán mindenki keményen dolgozott, szépen tálalva az étkeket, és mivel a tavalyi báránysült nem aratott nagy sikert, most a pisztránggal próbálkoztunk. Ropogósra sült pisztrángot  készített a séfünk, gyönyörűen tálalva, amit vacsora előtt alig mertünk megkóstolni, nehogy kevés legyen a  vendégeinknek. 

Aztán döbbenten tapasztaltuk, hogy legjobban a Cordon Blue és a panírozott halrudak, amit a gyerekeknek szántunk aratta a legnagyobb sikert a felnőttek körében.

Most mi történik? Egyszer kritika, hogy semmi extra? Aztán csak a megszokott étel arat sikert? Meg se kóstolják? Nem is kíváncsiak az ízére?

A reggeli sonka és tojás azért sikeres volt, hiszen az megszokott. 

Sokszor értetlenül állok dolgok előtt, csak elfogadni tudom. Egy biztos, ha én bárhová is utazok, mindig nyitott vagyok az új dolgokra, megkóstolom a specialitásokat és megtisztelem a helyet mind öltözékemmel, viselkedésemmel.

Készülünk, dolgozunk, ünnep van. 

De hogyan is állunk, állnak a vendégek e téren?

Még ha nem is a hagyomány szerint ünneplek, de azért tisztelem őseimet annyira, hogy legalább az esemény tiszteletére felöltözök az ünnepi vacsorára, nem strandpapucsban baktatok le, netán megfésülködöm a wellness után és a bűvész előadására, ha már előadót hívtak nem köntösbe ülök be, és a túrázás után a sáros cipőmet nem teszem fel a drinkbárnál található asztalra, ahol előttem is utánam is kávéztak.

Vagy így ünneplünk mi magyarok???